|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 21 találat | lapozás: 1-21 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Papp József 2000. május 9.Az azóta elhunyt Vidovszky Erzsébet A börtön és előzményei - és ami utánuk történt címen megírta emlékiratát. A család nem döntött még a kézirat kiadásáról. Bevezető bekezdésében többek közt ez áll: "A három időszak: a börtön előtti nyomozás, mondhatnám üldözés ideje, maguk a börtönidők, és ami utánuk következett. Hát e három közül a legutóbbi volt a legnehezebb." A kézirat, sajnos, csonka: megszakad bizonyos zsilavai életképek ecsetelésénél, így hallgat az 1951. június 22-én bekövetkezett szabadulás és "a legnehezebb" felől. Vidovszky Erzsébet Takáts Lajos kisebbségügyi miniszter kabinetfőnöke volt, egyidejűleg a Magyar Népi Szövetség bukaresti szervezeténél is dolgozott. A minisztériumból hirtelen lemondással távozott, miután egyértelmű jelét vette, hogy "baj lesz" vele. Hazajött Kolozsvárra, ahol rövid ideig az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél volt Jakó Zsigmond, Venczel József és más tudományos kiválóságok munkatársa. Az EME felszámolása után azonban akárhol talált magának bárminő szerény munkát, rövidesen kirúgták. Ilyen előzmények letartóztatták 1950 áprilisában, azzal a szándékkal, hogy koronatanút csinálnak belőle számos kiváló közéleti férfiú ellen, akikről sokat tudott, és akik részint már börtönben ültek, részint pedig csak idő kérdése volt letartóztatásuk. V. E. azonban nem mondott semmi olyant, amit vártak tőle. Szilárdsága a vallatókat is meglepte, és a szó bizonyos értelmében lefegyverezte. Mivel senki ellen nem tudtak belőle a legkevésbé is kompromittáló vallomást kicsikarni, lemondtak róla, és tizennégy hónap után hazaengedték. Visszakerülhetett utolsó munkahelyére, a Menajulba. V. E. egy jelesen barátkozó természetű, társaságszerető ember volt. Rettenetesen bántotta, hogy egyesek elfordulnak tőle, s hogy igen könnyen kárára lehet azoknak, akikhez kedves szeretne lenni. Az emberi kapcsolatoknak ezt a megromlását viselte olyan nehezen. Most egykori hivatali főnöke, Papp József András megírta /Szabadság., máj. 5./, hogy a börtön után a kolozsvári Securitate ismét rászállt, és rendszeresen kihallgatta munkahelyi kollégái felől. Be akarták szervezni besúgónak. A szeku most sem tudott eredményt érni, végül másodszor is lemondtak róla. 1956 után áttelepedett Magyarországra. Nyugdíjasként, nyolcvan fölött is, úgyszólván haláláig dolgozott. Legutóbb régi magyar nemesi családok gót betűs német levelezését gépelte az Állami Levéltárnak. /László V. Ferenc: V. E. és a szeku második veresége. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./2000. június 8.Gyergyószentmiklóson a második forduló fogja eldönteni a polgármester kilétét. Az első fordulóban a szavazópolgárok 58,4 %-a járult urnához. Papp József független polgármester-jelölt 4162 voksot összesített /47,7 %/, míg Pál Árpád, az RMDSZ jelöltje 3653 /41,87%/, ők jutottak tovább a második fordulóba. Az RMDSZ-tanácsosok száma 13-ra, a "független" liberális tanácsosoké pedig 7 fő. Ezenkívül Gál Árpád független polgármester-jelöltnek sikerült még elérnie a küszöböt jelentő 386 szavazatot. /Második forduló szükséges. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./2000. június 24.Gyergyószentmiklóson csak jún. 18-án dőlt el, hogy Pál Árpád, az RMDSZ jelöltje lesz a polgármester. Pál Árpád az első fordulóban 8 %-kal kevesebbet kapott, mint riválisa, a másodikban pedig csaknem 20 %-kal többet. Ehhez hozzájárult az RMDSZ fokozott kampánya és az őt támogató 260 aláírás is az Új Keletben, amelynek java részét iskolaigazgatók, orvosok, tanárok, mérnökök, ismert emberek jegyezték. A lakosság többsége belátta: egy 21 000 lakosú város polgármesterének rendelkeznie kell bizonyos fokú műveltséggel is. Papp József kijelentette, hogy Jókai a kedvenc költője, beszédébe román kifejezéseket kevert. /Gál Éva Emese: Választások után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./2001. április 13.A Baján élő, marosvásárhelyi születésű Papp József képzőművész két éve hozzálátott egy Marosvásárhelyről szóló kötet létrehozásához. A kiadás magas költségeit bajai vállalkozók állták. A Múzsák fellegvára című könyvben Nagy Miklós Kund újságíró, a Népújság főszerkesztő-helyettese tíz jeles marosvásárhelyi /vagy a városban élt, a városhoz kötődő/ személyiséggel készített interjút. A kimagasló személyiségek között van Sütő András, Szász Endre festőművész, Lohinszky Loránd színművész, dr. Péterffy Árpád szívsebész, Markó Béla költő és politikus, Bács Ferenc színművész, Kovács András Ferenc költő, Tompa Gábor rendező, Orbán György zeneszerző és Bölöni László edző. A kötet 136 fotót tartalmaz. A könyv másik nagy erénye, hogy Nagy Miklós Kund terjedelmes bevezető tanulmányából minden kiderül Marosvásárhelyről, ami lényeges. /Máthé Éva: Egy páratlan kiadványról... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./2003. február 11.Febr. 5-én Marosvásárhelyen megalakult a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság. Jelen volt Papp József, Marosvásárhelyről Bajára költözött keramikus, a két település közötti baráti kézfogás kezdeményezője. A társaság elnökévé Kirsch Attilát választották a jelenlevők. A két város közötti testvértelepülési szerződést a múlt nyáron megkötötték. /Megalakult a Baja - Marosvásárhely baráti társaság. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./2003. november 29.A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941).2007. július 14.Az Életfa Családsegítő Egyesület céljai között szerepel a környékbeli nagycsaládok feltérképezése is, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten, támogathassák őket. Ezúttal Visa volt soron, ahol két család él nehéz körülmények között, ajándékot vittek nekik. Visa lakossága mintegy 600 lélek, ebből 430 református, 110 ortodox, kb. 35–40 Jehova tanúja, a többi pedig adventista. A helyi reformátusok közül mintegy 130-an élnek Kolozsváron vagy Magyarországon. Kevés a gyermek. Az iskolába összesen 34 gyermek jár. Visa lakóinak több mint 50 százaléka 50 év feletti. A falu két nagycsaládja közül Papp Józsefnek nyolc gyermeke van. A másik családban az édesanya, Gáspár Carmen, két férjét temette el, mindkét férjétől két-két gyermeke van, akiket idős édesanyja segítségével nevel. Carmen román származású, első férje után tért át a református egyházba. Lehetőség szerint a falu is segíti őket. /Sándor Boglárka Ágnes: Két visai nagycsalád kapott segítséget. Az Életfa egyesület feltérképezi a sokgyermekes családokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./2007. december 29.Marosvásárhely testvérvárosáról, Bajáról érkezett a hír: szép sikere volt egy vásárhelyi vonatkozású rendezvénynek. A szülővárosa Pro Urbe-díjával kitüntetett keramikus, a Bajára áttelepült, de Marosvásárhelyhez továbbra is rendkívül ragaszkodó Papp József és a szintén keramikusként ismertté vált édesapja, a már hosszabb ideje elhunyt id. Papp József munkáiból közös kiállítást rendeztek. /Cseh Gabriella: A Baja Művészetéért Kulturális Egyesület első kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./2008. március 20.Az egykori brassói Római Katolikus Főgimnázium neves tanárainak sora megfogyatkozott. A közelmúltban Line Zoltán, Papp József és Reiff István is követték idősebb kollégáikat az örökkévalóságba. Valamennyien hivatásként élték meg tanári mesterségüket. Születésének 100., halálának 10. évfordulóján dr. Fejér Pálra, a Római Katolikus Főgimnázium tanárára emlékezett a hetilap. Dr. Fejér Pál /Brád, 1908. aug. 15. – Brassó, 1998. ápr. 19./ egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen kezdte 1928-ban. Fő szaknak a fizika–kémiát, mellékszaknak a matematikát választotta. Tanulmányait Iasiban fejezte be 1935-ben. Ugyanabban az évben letette a záróvizsgát a kolozsvári Egyetemi Pedagógiai Szemináriumban és megszerezte a fizika–kémia fő és matematika mellékszakos tanári oklevelet is. 1948-ban sikeresen letette a vegyészdoktori vizsgát is Kolozsváron. Brassóban a Római Katolikus Főgimnázium tanára lett. Az iskola államosítása után ugyanabban, a 4-es számú Magyar Vegyes Líceumnak átkeresztelt iskolában tanított 1960-ig. Ebben az évben megalakították az 5-ös számú Unirea Líceumot, román és magyar tagozattal. 1960-tól nyugdíjazásáig, 1970-ig, az Unirea Líceum magyar tagozatán tanított. 1946-ban főtanfelügyelő lett, 1947-től a brassói magyar tartományi tanfelügyelőségi főigazgatóvá nevezték ki. A Matematika és Fizika Társaság tagjaként tudománynépszerűsítő írásokat közölt folyóiratokban. /Tartsd meg a jövőnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 20./2011. május 25.Kisvárosi világszenzáció a kommunizmusbanKerek negyven esztendõvel ezelõtt akciófilmbe illõ sztoritól volt hangos Margitta. 1971. május 27-én hat margittai fiatalember olyat tett, ami világszenzációnak számított, amivel rendesen odapörköltek a kommunista rezsimnek. Hónapokig tartó egyeztetés és szervezés után sikerült külföldre szökniük, ám nem akárhogy. Repülõgépet térítettek el a nagyváradi repülõtérrõl. Az akció kieszelõje és vezére Moka Béla volt. A ma 71 éves fiatalemberrel margittai otthonában ülünk le beszélgetni. Béla bácsi csillogó szemmel eleveníti fel a múltat, nem sokat kell kérdezni, megy a nosztalgia. Elegem volt a komcsik uralmából, a munkáspardicsomból. Elkezdtem a külföldre való kiszökés gondolatával foglalkozni. De hát rokkant létemre, egyedül? - mondja Béla bácsi, akinek 18 évesen egy traktorbalesetet követõen amputálni kellett a jobb lábát. Néhány barátjával megosztotta terveit, ám nem mindenki volt olyan lelkes. Volt, aki egyenesen õrültnek nevezte. Aztán mégiscsak akadt pár vakmerõ jó barát, akikkel Bécset szemelték ki úti célnak. Miheller Sándor, Papp János, Papp József, Weiser János, Vámos Róbert és persze a bandavezér Moka Béla. A társaságban Moka volt a legidõsebb: 32 éves. A legfiatalabb Vámos Róbert akkor még 19 éves diák volt. Mivel több próbálkozás is kudarcba fulladt, a fiúk úgy döntöttek, hogy nem várják meg a felszállást, hanem kívülrõl támadják meg a gépet. A Nagyvárad-Bukarest menetrend szerinti járatot szemelték ki. Moka elcsente otthonról vadász édesapja puskáját, valamint elhappolták az egyik jóbarát fegyverét is. A két vadászpuska mellé szereztek egy harmadikat is, valamint késekkel szerelték fel magukat. Belsö Alc. Próbálkozás és siker Május 27-én reggel autóval vitették magukat a nagyváradi repülõtérre. A géphez hajtottak. Az utasok éppen szálltak befelé a gépbe, amikor a fiatalemberek elõvették a fegyvereket és eldördült néhány lövés. Az emberek menekültek, miközben Papp József és Vámos Róbert likvidálta a gépen lévõ fegyveres szekust. Mivel a pilóta is menekülõre fogta, erõszakkal vitték a gépre a másodpilótát, a fedélzeti mûszerészt és a rádióst. Közben a katonaság már lövéseket adott le a gépre. A fiúk azonban nem hátráltak, és a gép a magasba szállt. A másodpilóta az utolsó pillanatban emelte fel a gépet. A kifutót ugyanis egy ciszternával és egy terepjáróval zárták el. Alc. �?t és úti cél, szabadság A másodpilótát ugyan rádión utasították, hogy Aradra vigye a gépet, ám szerencsére a fiúk tudtak tájékozódni. Muszáj volt megütnöm a mûszerészt, hogy tudomásul vegyék, nem viccelünk. Miután Magyarország felett jártunk, a rádiós szólt, hogy le kell szállnunk Ferihegyen tankolni. Mivel Bécs körülbelül akkora távolságra van Váradtól, mint Bukarest, tudtuk, hogy nem kell tankolni. Ekkor a rádióst vágtam fejbe. Többet nem akadékoskodtak. Miután túljutottak a magyarországi szovjet vadászrepülõk támaszpontjain, a gép Bécsben landolt. A fiúk itt megadták magukat. Odakint fejenként két év börtönre ítélték õket, csak Moka kapott két és fél évet, mint a csapat vezére. Bécsben a büntetés mellett azonban nagy tiszteletnek örvendtek, miközben idehaza szinte teljes egészében lecserélték a megyei és margittai szekuritátét. A bécsi börtön kápolnájában külön magyar nyelvû istentiszteletet tartottak számukra. A legtöbb segítséget Mindszenty József bíborostól és az általa irányított szeretetszolgálattól kapták. Mivel a világsajtót bejárta a hír, hogy a gépeltérítõk erdélyi magyarok voltak, a Kanadai Erdélyi Magyarok Szövetsége is felkarolta a fiúk ügyét. A szervezet elnöke, gróf Teleki Béla élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött nekik. A szabadulás után a traiskircheni menekülttáborban kaptak menedéket. Moka Béla megtanult németül, géplakatosként dolgozott jó fizetésért, s ami a legfontosabb volt: az, hogy szabadon élt. Valaki azonban nagyon hiányzott neki. A felesége, Irénke. Moka Béla új terven törte a fejét. Végül a feleség nem tudott kimenni, hanem Moka került vissza a kommunista Romániába. Egy Szerbiába való kiruccanás alkalmával Mokát elfogták, majd átadták a román hatóságoknak. Alc. Bûnhõdés és szabadulás Míg a fiúk Bécsben ültek, addig itthon fejenként 23 év börtönbüntetést kaptak, családjaikat meghurcolták. Miután Mokát elfogták, két hónapig a szekuritáté bukaresti székhelyén földalatti cellákban tartották, majd 1975 decemberében áthelyezték a szamosújvári börtönbe. Amíg oda nem került, nem volt dupla páncélozott ajtó a börtönben. 1987-ben áthelyezték Craiovára. Orvosi ellenõrzésre, fürödni, beszélõre, mindenhova bilincsben és lábbilincsben vitték. Mindenki csodálkozott, hogy mit tehetett az a féllábú, akire ennyire vigyáznak. A szocialista Románia legveszélyesebb és leghíresebb bûnözõjeként tartották számon. Saját bevallása szerint soha nem adta fel a reményt. A szabadság számára soha nem volt kérdés. Bár voltak nehéz idõszakok, azokat átvészelte. Amikor a feleségét válásra kényszerítették, amikor meghalt az édesapja, és nem kapott kimenõt, hogy részt vehessen a temetésén, akkor eléggé kiborult, de mindig talpra tudott állni. A sok megpróbáltatás után, 12 évi börtönt követõen meglepetésszerûen érte a szabadulás 1988. január 26-án, Ceauºescu 70. születésnapján. Moka Béla amnesztiát kapott. Hazatérhetett, azonban ez a szabadulás nem volt Kánaán. Bár feleségét újra elvette, rendszeresen ellenõrzésre kellett járjon. Hetente jelentkeznie kellett a rendõrségen, és nem hagyhatta el a várost. Közben a szekusok szüntelenül próbálták beszervezni, hiába. Az általános hiányban külön ételjegyeket kapott, nehogy ismét fellázadjon. Mikor hazajöttem, nem ismertem meg a saját sógornõmet. Felsõ utasításra ugyanoda kellett visszamennem dolgozni, ahol azelõtt voltam. Rendszeresen figyeltek. Még azt is tudták, hogy hány tõ szõlõt ültettem a kertbe és milyen fajtát - mondja Moka, akit a munkahelyén elkülönítettek a többiektõl. Egyedül kellett étkeznie, és nem beszélhetett senkivel. A rendszerváltás gyökeresen megváltoztatta az életét. Az igazságügy mind a hat gépeltérítõt rehabilitálta. A többiek is hazatérhettek, persze csak látogatóba, mert õk kint telepedtek le. Moka Béla 2001-ben ment nyugdíjba. Köztiszteletnek örvendõ, egyszerû kisnyugdíjasként éli az életét. Ám nem minden nyugdíjas büszkélkedhet azzal, amivel õ. A margittaiak büszkék is rá, hiszen tudják, hogy Moka Béla az igazság elkötelezett híve, aki saját bevallása szerint az igazságért sosem habozott kockára tenni az életét. Negyven év elteltével is élénken él az emberek emlékezetében a gépeltérítés története. A fiatalabb generáció is - persze csak az õsök mesélésébõl - jól ismeri Moka Béla kalandos történetét. Tõtõs Norbert Reggeli �?jság Erdély.ma 2011. december 22.Színesebb lett Erdély HangjaA tavalyinál mindenképpen színesebb és érettebb produkciókat kínáló mezőnyt vonultat fel az Erdély Hangja, 2011 elnevezésű tehetségkutató verseny holnapi döntője – ígéri Szilágyi Zsolt Herbert, a verseny zsűrijének elnöke. Több mint kétszáz jelentkező vágott neki a hazai tehetségkutató idei kiadásának, közülük 36-an jutottak a három elődöntőbe. Az átlagszínvonalnak mindenképpen jót tett a tavalyi, első tapasztalat – és nemcsak azok számára, akik idén másodszor próbálkoztak. Úgy tűnik, legtöbben megszívlelték a bírák tavalyi intelmeit, aminek eredményeként két eddigi előadás is kiérdemelte a legmagasabb jegyet. A zsűri változatlan szempontok – énektechnika, muzikalitás (a művel való azonosulás) és színpadi előadókészség – szerint értékelt, aki pedig legalább két kritérium alapján arra érdemesnek minősült, többnyire még egy lehetőséget kapott a tapasztalt hiányosság kiküszöbölésére. Idén a pop műfaj volt a legkedveltebb, de beatbox vagy Haki Tamást idéző füttyprodukció is elhangzott – tudtuk meg Szilágyi Zsolt Herberttől. Együttesek és táncosok is megmutatták tudásukat, a döntőbe azonban csak énekesek kerültek. "Idén sokkal változatosabb volt a dalválasztás is – osztotta meg megkönnyebbülését a zsűri elnöke. – A Most múlik pontosan című dallal például tavaly több mint hatvanan próbálkoztak, ami a teljesítmények értékelését is károsan befolyásolta." A 2011-es verseny díjazottjai ezereurós pénzdíjban részesülnek, videoklipet készítenek vele, ugyanakkor népszerűsítik őket a Music Mix és Nóta TV zenecsatornán. A szervezők jövőre tovább bővítenék a verseny szerkezetét és feltételeit, így például előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a jövő évi vetélkedő élő televíziós közvetítése érdekében. Pénteken minden eldől Három elődöntő után kialakult az Erdély Hangja tehetségkutató verseny döntőjének tizenkét fős mezőnye. A fináléba három háromszéki versenyző jutott: Maria Diana Logofătu Sepsiszentgyörgyről, Constantin Mihăiţeanu Kovásznáról és Kreiter Helga Gelencéről. A múlt pénteki, utolsó elődöntőn fellépett Ráduly Botond (Manó), a 2010-es Erdély Hangja nyertese és Kristóf Béla hegedűművész is. A döntőt és a gálaelőadást holnap 18 órától tartják a kézdivásárhelyi Vigadóban. Meghívott sztárvendég és tiszteletbeli zsűritag Tamás Gábor, a kézdivásárhelyi Teleki Zoltán közgazdász, a múlt évi Erdély Hangja egyik döntőse és a debreceni Papp József, aki idén az első elődöntőig jutott el.(Iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. január 26.Vitafórum Kisjenő-ErdőhegyenLegyen-e önálló magyar iskola? Kisjenő-Erdőhegyen közel másfél évtizede dédelgetett álom az önálló magyar nyelvű általános iskola létrehozása, amihez azonban eddig nem volt meg a törvényes keret. Tekintve, hogy utóbbi megszületett, szerdán este a helybeli Mihai Veliciu Líceumhoz tartozó magyar nyelvű iskolai tagozat épületében szakmai fórumot szerveztek, amelyiken az intézményben oktató 14 pedagógus mellett a katolikus plébános és a református lelkipásztor, továbbá a két RMDSZ-es városi tanácsos, illetve aradi vendégek is részt vettek. A megjelenteket Bognár Levente megyei RMDSZ elnök üdvözölte. Miután az RMPSZ 20. évfordulója alkalmából gratulált a pedagógusoknak, feltárta az új oktatási törvény által az önálló magyar nyelvű iskola létrehozására nyújtott lehetőségeket. Szerinte Kisjenő-Erdőhegyen egy anyanyelvű iskolai központ is létrejöhetne, ahol az általános iskola mellett egy szakiskolai osztályt is be lehetne indítani a középiskolába nem iratkozott körösközi végzősök számára. Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnök, RMDSZ oktatási alelnök kijelentette: ma nem dönteni jöttünk, hanem jövőt tervezni legalább 40-50 évre. Ha az iskolánkat önállósítani akarjuk, azzal nem a román pedagógus-kollégák ellen, hanem a magunk érdekében teszünk. Maga ismeri néhány magyar nyelvű iskolának a románról történt leválását. Tordán és Margittán is nehezen szánták rá magukat, később azonban kiderült: a hosszú távú megmaradáshoz szükséges egyetlen helyes döntést hozták, mert önálló jogi személyiségként az intézmény előtt kitárultak a pályázati, a támogatásfogadó lehetőségek. Ft. Pántya Elemér katolikus plébános hozzászólásában az önállósodás mellett érvelt. Ezt sürgősen végre kell hajtani, mert a kormányok jönnek, mennek, megváltozhat a törvény, elmulaszthatják a lehetőséget. Ha az egészsége megengedi, a tervei között iskolaépítés is szerepel, hogy a jelenlegi épületnek az ortodox egyház telkén fekvő volta ne gördíthessen akadályt az anyanyelvű oktatás útjába. Sime Judit tanár szerint az intézmény eddig jól működött, nem érte őket semmiféle hátrányos megkülönböztetés, ezért kár lenne mindezt a bizonytalanért feladni. Az önállósodó iskola a kis létszám miatt nem lenne életképes. Véleményéhez kapcsolódott Bíró Margit tagozatvezető is, aki szerint a 130-as létszámú önálló intézmény hosszú távon nem tudna megmaradni. Bognár Levente az ellenkezőjének az alátámasztására az új oktatási törvényből idézett, amely szerint nemzeti kisebbségi iskola bármilyen létszámmal működhet, ezért nem szabad kishitűnek lenni, mert ezzel felszámoljuk önmagunkat. 20 év után végre van egy olyan oktatási törvény, amelyik kedvez nekünk, ezért hiba lenne kihasználatlanul hagyni. A továbbiakban kialakult vitában Apáti Adél anyaként, pedagógusként az önállósodás mellett érvelt, amihez a magyar nyelvű napközis csoportóvónője, Molnár Erzsébet is csatlakozott. Eközben Bíró Margit tagozatvezető, Sime Judit, Máthé Erzsébet, Szilasi Ildikó és Csáky Margit pedagógusok aggodalmuknak adtak hangot az önállósodás után nyakukba szakadó gondok, a karbantartó személy hiánya, az alacsony diáklétszám, a segítséghiány, leginkább azonban a csökkenő óraszámok miatti fizetéskiesések miatt. Kissé megnyugodtak Molnár Andrea, a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola igazgatójának a véleménye után, aki ismertette az önkormányzati, illetve más forrásokból történő támogatási lehetőségeket. A kételyek végére Pellegríni Miklós főtanfelügyelő-helyettes hozzászólása tett pontot, aki kifejtette: a jelenlegi teljesen bizonytalan állapot, hiszen az erdőhegyi magyar iskola hivatalosan nem létezik, azt a líceumban vagy a tanfelügyelőségen történő vezetőségváltás hátrányos helyzetbe hozhatja, megszüntetheti. A pedagógusok ne aggódjanak a líceumban megtartott óráik miatt, mert azokat a tanfelügyelőség a szétválás után is fenntartja számukra. Nt. Papp József református lelkipásztor a helyzetre igen találó bibliai idézettel felvezetve fejtette ki az iskola önállósodásának a szükségességét, hiszen vétek lenne egy istenadta lehetőségnek az elmulasztása, az anyanyelvű oktatás jövőjének a megalapozása. A vitában az önállósodás mellett érvelt Mosoni János és Bíró Zoltán városi tanácsos is. Utóbbi az RMDSZ helybeli elnökeként kijelentette: az önállósodást immár harmadszor vitatják, ennek a megragadása nem csak lehetőség, kötelesség is, hiszen egy önálló magyar iskola számára az anyaországból is sokkal könnyebben találnak segítő intézményeket. Legsürgősebb teendőnek tartja a telek tulajdonviszonyának a tisztázását, majd tárgyalások útján, akár telekcserével is történő megnyugtató rendezését. A közel háromórás, konstruktív szellemben folyt vitát Bognár Levente a kételyek tisztázásának a reményével zárta, megköszönte a részvételt, majd arra kérte a jelenlévőket, döntés előtt aludjanak rá egyet. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2012. május 14.Isten segítségével, közösségi összefogássalGyülekezeti házat avattak Erdőhegyen Szombaton az erdőhegyi református templomban 10 órakor, az elkészült közösségi ház megáldása alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten ft. Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésének alapgondolatát a 23. zsoltár 4. és 6. verseiből merítette, mert a gyülekezeti ház 4 évvel ezelőtt kezdődött tervezésétől, az építkezés elkezdésétől végig az áldozatkész lelkészekkel és az őket segítő hívekkel volt. A templommal együtt a gyülekezeti ház is Istennek a háza, ahol a közösség- és gyülekezetépítés fontos tevékenysége zajlik, e hajlékot ugyanolyan megkülönböztetett lelkülettel keressük fel, mint a templomot. Ha e közösséget Isten ilyen messzemenően támogatja, azt jelenti, hosszú távú tervei vannak vele. Manapság, amikor nemcsak a világban, hanem a gyülekezetekben, a közösségekben, a nemzetben is válság ütötte fel a fejét, Isten jósága és kegyelme az egyetlen biztos támasz, kivezető út lehet számunkra. Ezekkel a gondolatokkal kérte Isten áldását az új hajlékra, a felépítésében szorgoskodott lelkészekre, hívekre és támogatókra, az itt szervezendő közösségépítő munkára. Nt. Papp József lelkipásztor régen várt napnak nevezte a szombatit, amikor a közösségi összefogás és az isteni kegyelem jóvoltából egy álom vált valósággá. Isten segedelmével a szív, a hit és az akarat valósította meg, ezért büszke lehet rá Erdőhegy-Kisjenő népe, amelynek fiai a fiataloktól az idősekig kivették részüket a munkából. Tehát a házban egy kicsit mindnyájan benne vannak. Köszöntötte az egybegyűlteket, név szerint kiemelve ft. Csűry István püspököt, nt. Módi József esperest, Venter Miklós egyházmegyei főgondnokot, lelkész elődjét, nt. Kovács Gyulát, Horváth Levente alprefektust, Bognár Levente aradi alpolgármestert, ay RMDSZ megyei elnök;t, Gheorghe Burdan kisjenői polgármestert, Iosif Matula EP képviselőt, D-tru Unc igazgatót, valamint a debreceni egyházmegye elöljáróit. A köszöntöttek közül beszédet mondott egy-egy kiemelt igével a gyülekezeti ház megépítésében tanúsított közösségi összefogást méltatva nt. Módi József esperes; nt. Kovács Gyula, a munkálatokat elkezdő lelkipásztor; a munkálatokat támogató önkormányzat nevében Gheorghe Burdan kisjenői polgármester; a közösséget mindenben támogató Iosif Matula EP képviselő; Bognár Levente aradi alpolgármester, RMDSZ megyei elnök és Horváth Levente alprefektus. Nt. Papp József és nt. Kovács Gyula a közösségi házépítésben tanúsított kiemelkedő munkájukért emléklapot adott át a presbitereknek, illetve Molnár Csaba tervezőnek, míg a két lelkipásztornak hasonló emléklapot nyújtott át Bíró Zoltán főgondnok. A továbbiakban a templomkórus szolgált énekekkel, illetve Csanádi János nyugalmazott magyartanár, presbiter az alkalomból kiadott, általa szerkesztett emléklap alapján hely- és egyháztörténeti összeállítást olvasott fel, majd az általa mondott felvezetőkkel a Körösmente Irodalmi Kör tagja, Sime Judit szavalta el Olosz Lajosnak a templom megáldása alkalmából írt Ballagás című költeményét, aminek a román fordítását a férje, Sorin olvasta fel. A kórus újabb szolgálata után Szilasi Ildikó elszavalta Reményik Sándor Dobognak a beépített kövek című költeményét. A templom megáldásának a 60. évfordulója alkalmából Adorjáni Nagy Aranka papköltő, illetve Constantin Negulescu románul írt versének Csanádi János adott hangot. A bensőséges, lélekemelő istentisztelet a Szózat, majd a 90. zsoltár megszólaltatásával ért véget. Nt. papp József a jelen lévőket meghívta a közösségi ház megáldására, hivatalos megnyitására, az ott kiállító Vajda Ildikó festményeinek a megtekintésére, illetve a Mihai Veliciu Líceum étkezdéjében sorra kerülő ebédre. A templomból kivonult tömeg a parókia kertjében épült impozáns közösségi ház elé vonult, ahol Bíró Zoltán főgondnok mondott magyarul és románul ünnepi beszédet. Miután röviden ismertette a tervezés, az építés, illetve a támogatás történetét, megemlítve az időközben elhunyt két presbitert is, annak a reményének adott hangot, hogy az épületből soha nem fog kihalni a magyar szó. Miután ft. Csűry István püspök, majd nt. Módi József esperes is áldást mondott a házra, a munkálatokat kezdő és a befejező lelkész, valamint a főgondnok elvágták a bejárati ajtó előtt kifeszített szalagot, felavatva a közösségi házat. A földszinti nagyteremben összegyűlt embereket süteménnyel, üdítővel, kávéval kínálták, miközben megtekintették Vajda Ildikó 17 olajfestményét és 12 akvarelljét, amelyeket már Aradon, a környező települések rendezvényein, de az anyaországban is megtekinthetett a művészetkedvelő közönség. Balta János. Nyugati Jelen (Arad) 2012. december 17.Pro Ecclesia- és Pro Partium-díj Arad megyeieknekA Királyhágómelléki Református Egyházkerület december 7-i közgyűlésén egy Arad megyei egyházközséget és egy magánszemélyt tüntetett ki odaadó és áldozatos munkájukért. A Pro Ecclesia-díjat az erdőhegy-kisjenői gyülekezet kapta, mindenekelőtt a közösségi ház, gyülekezeti terem felépítésért. Ennek azonban régi előzményei vannak – 1939-ben önerőből építették fel új templomukat, ami komoly áldozatvállalást igényelt az akkor 1700 lelket számláló gyülekezettől. Bár az utóbbi évtizedek során a gyülekezet lélekszáma a felénél kevesebbre apadt, „az ősök elszántsága, Istenhez és a magyar nyelvhez való hűsége megmaradt az utódok szívében”, olvassuk a laudációban, amelyet Módi József Arad egyházmegyei esperes és Venter Miklós egyházmegyei főgondnok írt alá. 2007-ben született meg az elhatározás – Kovács Gyula akkori lelkipásztor szolgálata idején –, hogy építsen a gyülekezet egy közösségi házat, mely helyet biztosíthat a helybelieknek és a Körösköz magyarságának is a közösségi élet megélésére, egyházi és kulturális események rendezésére. A Feier Lajos és Molnár Csaba aradi mérnökök által megtervezett, 190 négyzetméter alapterületű gyülekezeti házat a hívek önerőből, közmunkával építették fel. Az alapok beöntésétől kezdve a falak emelkedésén át miden munkafázisban látható volt az egységes, jókedvű és önzetlen hozzáállás a presbiterek és gyülekezeti tagok részéről egyaránt. Az elkezdett munkálatok 2010-től Papp József lelkipásztor vezetése alatt folytatódtak, s Isten kegyelméből 2012. május 12-én ft. Csűry István püspök úr jelenlétében, ünnepélyes keretek között sor került a gyülekezeti ház megáldására. *** A Pro Partium-díszoklevelet dr. Vajda Sándor borosjenői orvosnak ítélte az egyházkerület vezetőség. A ft. Csűry István püspök és dr. Varga Attila főgondnok által aláírt díszoklevél szerint a megbecsülés „a közélet, a kultúra, az oktatás a gazdaság azon kiválóságainak (jár), akik életművűkkel vagy sok évtizedes munkásságukkal hozzájárultak a Részek reformátusságának és magyarságának hitbeli, erkölcsi, szellemi és anyagi megmaradásához, felemelkedéséhez és egységesüléséhez. Eme díszoklevél áldozathozatalának tiszteletteljes megbecsülése mellett ösztönző szándékjutalom a Partiumért való további hűséges munkálkodásra. „Amit cselekesztek tettel, az Úr Jézusnak nevében cselekedjétek” (Pál apostol Levél a kollossébeliekhez). Az elismerés mellé egy szép bronzplakett járul. Dr. Vajda Sándor borosjenői presbiter, aki közel két évtizedig volt az egyházkerület igazgatótanácsosa, volt zsinati, közgyűlési és fegyelmi bizottsági tag nagy meglepetéssel, de, bevallása szerint nagy örömmel szerzett tudomást kitüntetéséről. Ami a díszoklevélben nem szerepel: Vajda doktornak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy felépült a maroknyi borosjenői reformátusság új temploma, amelynek tízéves évfordulóját az egyházkerület püspökének részvételével nemrég ünnepelte nemcsak a helybeli református közösség, hanem a Fehér-Körös menti város egész magyarsága. Tudomásunk szerint eddig Arad megyéből a szép elismerést dr. Kovách Géza és post mortem Seres Géza esperes kapta meg. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2014. április 5.Felújítják az erdőhegyi református templomotAki Kisjenő-Erdőhegy főutcáján jár, láthatja, hogy a református templom körbe van állványozva, a külső vakolatot a tégláig leverték róla. Az itt folyó munkálatok felől nt. Papp József lelkipásztornál érdeklődtünk, aki elmondta: a helybeli templomnak idén kettős jubileuma lesz. 230 éves lenne a mostani helyén állt régi templom, míg az új, ősszel ünnepli megáldásának a 75. évfordulóját. Éppen ezért, a presbitérium úgy döntött, hogy a kettős évfordulóra való méltó felkészülés jegyében, kívülről teljesen felújítják az épületet. A munkálatok jó ütemben haladnak, hiszen a tető felújítása 75-80%-ban elkészült, folyamatban van a külső vakolás, a toronyórát meg kívánják javíttatni, de a fűtőberendezést is korszerűsíteni kívánják. A hatalmas munkálat finanszírozását a hívek adakozásából, illetve pályázati úton próbálják biztosítani, de a célra bárminemű felajánlást is köszönettel elfogadnak. Balta János. Nyugati Jelen (Arad) 2015. március 9.„Gyújts világot a tiszta gondolatnak” – 25 éves a Körösmente Irodalmi KörAz idők változnak, s mi bennük változunk. A milliószor idézett latin mondás jár az eszemben, miközben szombaton délután a kisjenő-erdőhegyi református egyházközség közösségi termének „elnökségi asztalától” (vajon milyen jogon-okon ültettek oda?) a szinte teljesen megtelt teremben ülőket nézegetem. Emlékszem a kör tagjainak némelyikére húsz évvel ezelőttről… Közben a gyönyörű, napsütéses délutánon az a (talán tavaszi, talán nyári) nap jut eszembe, akaratlanul is, amikor ennek a közösségi háznak, ahol most összegyűltünk, az alapjain dolgoztak a (többnyire, talán egészében önkéntes) helybeli, egyházközséghez tartozó kőművesek-ácsok. A tiszteletes úrtól hallom, aki a nem helybeli érdeklődőknek a kívülről-belülről nagyon szépen felújított templomot bemutatja – a környékét is nagyon szépen rendbe tették –, hogy az melyik évben is lehetett, természetesen (jóval) 1989 után. Mert azelőtt, ezt már nem is kell mondania, egy magyar egyházközség „terjeszkedése”, egy közösségi ház felhúzása a lehetetlenség határait súrolta. Akkoriban azonban, amikor e ház felhúzása elkezdődött, az erdőhegyi református egyházközség a mostaninál sokkal népesebb volt, a Körösmente kör pedig már (illetve még) fénykorát élte. Amint Csanádi János ny. magyartanár a kezdetekre emlékezve később elmondta: 1989 karácsonyán a kisjenő-erdőhegyi magyar fiatalok kis csoportja kereste fel, s akkor határozták el, hogy megalakítják (a magyarság érdekvédelmi szervezetén, az RMDSZ-en kívül) az irodalmi kört is. Mintegy két évtizeden keresztül a kör intenzíven, rendszeresen működött – sok megyei szintű, köztük aradi rendezvényen is emlékezetesen szerepelt –, az utóbbi öt évben azonban tevékenysége alábbhagyott, pillanatnyilag, tudomásunk szerint, hivatalosan elnöke, vezetősége sincs. A szombaton a (mellesleg jól sikerült negyedszázados) megemlékezést levezénylő Csanádi János nyugalmazott magyartanár ezt sem hagy(hat)ta figyelmen kívül, amikor két és fél évtized sommás mérlegét megvonta. Megemlékezett többek között azokról, akik az egykori alapító tagok közül azóta végleg eltávoztak (dr. Deák Emese orvosnőről, Czéczi Ditlindérőlm Molnár Béláról) vagy azokról a „tiszteletbeli tagokról” (Adorjáni Nagy Aranka és Mézesné Kovács Eta költőkről), akik, bár nem éltek akkoriban Kisjenő-Erdőhegyen, a Körösmentéhez tartozóknak számítottak. És természetesen szó esett a város nagy költőjéről, Olosz Lajosról (Nagyzerinden, ahol a tanár úr sokáig tanított) az ő nevét viseli az irodalmi kör, és a Körösmente számára is meghatározó személyiségnek, szellemi mentornak számított, bár alakulását, aminek biztosan nagyon örült volna, már nem érhette meg. Eljött viszont az ünnepségre két leány-unokája, férjével együtt, akiket nagy tisztelettel fogadott a közönség. A 25 éves évforduló egyébként nem volt belterjes ünnepség, minthogy arra az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen folyóiratot is meghívták. Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és az Irodalmi Jelen mindenese az idén immáron 15 esztendős, Böszörményi Zoltán költő, író által alapított folyóirat történetét vázolta, ismertetve különböző (8–12-16-32 oldalas, illetve könyv alakú, pár éve interneten is megjelenő) változatait és célkitűzéseit, kiemelve: a Nyugati Jelen havonta megjelenő nyolcoldalas melléklete elsősorban a régióbeli alkotókat karolja fel. Szólt ugyanakkor az Irodalmi Jelen könyvekről, köztük a legutóbbiról, és a napokban megjelenő Juhász Béla-kötetről (Legyőztük a rákot). Réhon József (aki nem először volt a Körtösmente Irodalmi Kör vendége, és tagjai közül többeket is tanított) Ken Tibes, alias Benedek István A Leonardo-madár című, az Irodalmi Jelen-könyvek legutóbbi kötetét ismertette, s megemlékezett az aradi középiskolában végzett, ma Németországban élő szerző egyik előző (Nem a ruha eszi az embert) kötetéről is. A délután főszereplői természetesen a helyi, jubiláló irodalmi kör tagjai voltak, de előttük még – tekintettel a közelgő nőnapra – Papp József erdőhegyi református tiszteletes olvasott fel (művészi szinten) egy „derűs költeményt”, Darvas Szilárd közismert versét a férfi–nő kapcsolatról. A kör régi tagjai (Molnár Erzsike, Pálfi Károly, Sime Judit, Szilasi Ildikó, Gál Éva) adtak elő Reményik-. Olosz- és Tóth Árpád-verseket, de elhangzott (a közelgő március 15. előtt tisztelegve) Petőfi Nemzeti dala is, Molnár Márton megzenésítésében és előadásában. A jubileumi ünnepség az erdőhegyi iskolások Életfa-pályázattal kapcsolatos műsorával ért véget. A kívülálló pedig arra gondolt: 10-15 év múlva megírhatja-e az akkori krónikás a kör 35. vagy 40. születésnapjáról szóló beszámolót?… Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2015. október 12.1849. október 6-ára emlékeztek KisjenőbenAz Erdőhegyi Általános Iskola diákjai az elmúlt héten két helyszínen is fejet hajtottak a tizenhárom aradi vértanú emléke előtt. Műsorunkat minden érdeklődő megtekintheti a youtube-on, Sime Ioan Sorin feldolgozásában. Október 6-án az iskola tornatermében mutatták be verses összeállításukat, amelyet Kiss Csilla Annamária és Sime Judit tanárnők segítségével tanultak be. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Bíró Zoltán városi tanácsos, Csanádi János magyartanár, ft. Groza Dániel plébános, nt. Papp József tiszteletes, valamint az iskola pedagógusai és diákjai. Október 11-én, vasárnap az istentisztelet után a református templomban emlékezett közösen Kisjenő-Erdőhegy magyarsága a tizenhárom tábornokra. Nt. Papp Józsel tiszteletes úr igehirdetése után, amelyben kitért a megbékélés és az emlékezés fontosságára, a tanulók felsorakoztak az úrasztala köré és előadták műsorukat. Magasztosan csengtek a szavalatok, fájdalmasan zengett az ének. Múltunk előtt tisztelegve, megmaradásunkért, jövőnkért vállvetve kiállva, lelkiekben feltöltődve térhettünk haza. Az Erdőhegyi Iskola közössége köszöni a meghívást és a vendéglátást nt. Papp József lelkipásztornak és az erdőhegyi református gyülekezetnek. Sime Judit iskolaigazgató Nyugati Jelen (Arad) 2016. január 30.A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (A zöldhatáron átszökő ötvenhatos erdélyi fiatalok)Eddig csak feltételes módban emlegették a magyar forradalmi harcokban tevékenyen is részt vevő erdélyi magyarokat, mert semmilyen konkrét adat nem állt rendelkezésre. Az 1989 decemberét követő oldódás jele, hogy végre meg mernek szólalni a közvetlen résztvevők. Közéjük tartozik a csikvacsárcsi Kovács Lajos, akit 1958. május 18-án tartóztattak le, mert törvénytelenül akart a határon átkelni a forradalom megsegítésére. Négyévi börtönbüntetésre ítélték, amit teljes egészében letöltött. A baróti középiskola négy 16 éves diákját több ízben említettük: Bíró Benjámin Csíkszentdomokosról, Kovács János és Mojszesz Márton Nagyajtáról, Józsa Csaba Bibarcfalváról 1956. november 9-én vonatra ült, hogy közvetlenül segítsék a forradalmárokat. Vonattal Nagyváradig, onnan Érmihályfalvára utaztak, ugyanis Bíró Benjámin az 1947-es szárazság idején itt vészelte át az éhség hónapjait. A gyerekek éjszaka próbáltak a zöldhatáron átjutni, azonban a nagy riadalomban és tájékozatlanságban Kovács János és Mojszesz Márton lemaradt. Ketten sikeresen túljutottak a határon, s Nyíregyháza felé indultak. Nyírszapolyban kértek szállást. Több ellenőrzést szerencsésen megúsztak, azonban belefutottak az egyik magyar járőröző csoportba. Mindez november 13-án történt. Azt mondták, hogy Jugoszláviából szöktek át. Kalandos történetükhöz tartozik, hogy a naponta vagy óránként megismétlődő ellenőrzések és igazoltatások ellenére sem Nyugat felé indultak, hanem ottmaradtak Magyarországon, mert ők mindenáron a forradalmárokon akartak segíteni. És ez lett a vesztük! 1956 decemberében az egyik család (a Borbély családról van szó a Pécs melletti Kárász községből) még örökbe fogadta a két erdélyi gyereket, folytatták is a tanulmányaikat, azonban 1957 márciusában hívatták őket a rendőrségre. Először közölték velük: pontosan tudják, honnan szöktek át, ismerik adataikat, a szülők nevét. 1957. március 14-én a két szökevény gyermeket letartóztatták. Már az sem segített, hogy a szülők beleegyeztek: a két kiskorú Magyarországon maradjon. A határőrség Debrecentől a magyar–román határig kísérte Józsa Csabát és Bíró Benjámint. Biharpüspökinél adták át a román határőröknek. Ami ezután történt, valóban rémregénybe illő. Vallatáskor főleg arra voltak kíváncsiak: ki biztatta őket a zöldhatáron való átkelésre? Hiába állított ki a magyar rendőrség olyan igazolást, hogy a két kiskorú semmilyen ellenforradalmi akcióban nem vett részt, Nagyváradon a katonai ügyészség mindkettőjüket 3–3 évi börtönbüntetésre ítélte. Csak hosszas kérelmezés után helyezték át őket a kiskorúak börtönébe, Nagyaknára (Ocnele Mari). Közben végig kellett szenvedniük az 1958. július 14-i szamosújvári börtönlázadás megtorlását: gépfegyverrel belőttek a cellákba, majd minden indok nélkül verték az elítélteket. Józsa Csaba életben maradását annak köszönhette, hogy vizes mellhártyagyulladást kapott, így került vissza a szamosújvári börtön beteggondozójába. Ide hozták a Duna-deltai megsemmisítő táborok túlélőit, a csont-tébécés betegeket. Mellette halt meg a sepsiszentgyörgyi koszorúzó diákok elsőrendű vádlottja, Szalay Attila. Valójában agyonverték! A szászrégeni Palotás-csoport Akárcsak a baróti kisdiákok, a szászrégeni magyar gimnázium tanulói is kitörő lelkesedéssel fogadták a magyar forradalom hírét. A szervezkedést Fekete Kéz néven ismerték a környéken és a Securitatén. A diákok egy része gyergyóditrói és szárhegyi származású volt, s az ötvenes évek eleji zendülés elfojtását ez a szervezet akarta megtorolni. Kommunistaellenes jelszavakat írtak a falakra, ezt tették 1956 októberében-novemberében Szászrégenben is. Mild Árpád szászrégeni diák kezdeményezte a szervezkedést. Nemes Sándor, Kiss Gábor, Mild Árpád és a gyergyószárhegyi Páll László arról beszélgettek, hogy át kellene szökniük a zöldhatáron, hogy a forradalom mellé álljanak és segítsék a forradalmárokat. Páll László egy kis kaliberű revolvert is szerzett, amelyet a határátlépésnél védekezésre akartak használni. A Securitate valamit sejtett, s az egyik szilenciumról kihallgatásra vitték a kisdiákokat. Akkor még nem találták meg a revolvert, a diákokat is hazaengedték. A román és magyar iskolák 1959-es egyesítése új lendületet adott a csírájában elhalt szervezkedésnek. Szászrégen környékét többségében románok lakták és lakják. Az egyesítést könyörtelenül végrehajtották: a magyar osztályt átvitték a román iskolába, helyébe hozták a párhuzamos román osztályt. A kollégiumban is egy magyar tanuló mellé mindig egy románt helyeztek. A volt régeni osztálytársak, Palotás András, Páll László, Bedő Gedeon szervezkedtek: a magyarok kapják vissza a jogaikat, állítsák vissza a régeni magyar iskolát, ne legyen vegyes, mert az a teljes elrománosításhoz vezet. Naivan úgy képzelték el, hogy aláírásokat gyűjtenek, s mellékelik a követeléseket is: az összes magyar iskola visszaállítása; a magyar egyetemek visszaállítása és az egész oktatási helyzet nemzetközi fórumok elé terjesztése. – Ha mindezeket a követeléseket nem teljesítik – emlékezik Páll László –, akkor követeljük Erdély függetlenségét vagy Magyarországhoz való csatolását. A csoport tagjainak egy része Marosvásárhelyen technikumba járt, onnan követték és szervezték a szászrégeni „akciót”. Az aláírásgyűjtés lassan haladt, Nemes Sándor és Nagy József rádiójavító a fegyverek beszerzését tartották a legfontosabbnak. Nemes Sándor elutazott Gyergyószárhegyre, hogy felkutassa a csűrökben, padlásokon eldugott fegyvereket. Valószínűleg árulás folytán felgöngyölítették az egész szervezkedést. 1960 júniusában tartóztatták le a csoport 24 tagját, majd következtek a kihallgatások. A vallatók elsősorban a magyar forradalommal való szolidarizálásra, a zöldhatáron való illegális átkelési tervre voltak kíváncsiak. Mindenáron koncepciós pert akartak kreálni az egész szervezkedésből. Ezért azzal vádolták a diákokat, hogy az augusztus 23-i ünnepségen fegyveres támadást akartak indítani a dísztribün ellen, s hogy Erdély Magyarországhoz való csatolását követelték. Néhányukat azzal is vádolták, hogy 1956-ban tiltott határátkelésre készültek. A fő vádpont: Erdélyben is „ellenforradalmat” akartak kirobbantani. Mivel megtalálták a Gyergyószárhegyről hozott rozsdás fegyvereket s a kis kaliberű revolvert, a fegyveres felkelés tervét is ráfogták a részben még kiskorú gyermekekre. Szigorú büntetésekkel próbáltak példát statuálni. A büntetések: Palotás Árpád 23 év, Szilágyi Árpád 22 év, Czimbalmos Balázs 22 év, Czimbalmos Károly 20 év, Ilyés Alajos 18 év, Simon Gyula 16 év, Kertész András 16 év, Páll László 16 év, Bara Lajos 15 év, Gáspár Domokos 15 év, Keresztes Ignác 15 év, Papp József 12 év, Fülöp Ákos 10 év, Kovács Pál 10 év, Kolcsár Géza 10 év, Bedő Gedeon 10 év, Fülöp Antal 8 év, Hadnagy István 8 év, Bartis János 8 év, Bíró Károly 6 év, Szilágyi Lajos 6 év, Ambrus Hedvig 1 év, Dezső Katalin 1 év, Vass Julianna 1 év. Tófalvi Zoltán (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. május 27.I. Iskolakórus-találkozó AradonReméljük, szép hagyomány indult Szerdán az arad-belvárosi katolikus templomban szervezte meg az I. Iskolakórus-találkozót az Aradi Kölcsey Egyesület. A rendezvény nagyszámú résztvevőjét Bognár Levente alpolgármester köszöntötte, majd Hadnagy Dénes, az Egyesület alelnöke, ötletgazda fejtette ki gondolatait a kórustalálkozóval kapcsolatban. Fekete Károly programvezető bevezetőjét követően az első fellépőt, a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola kórusát kérte az előtérbe, ahol Dénes Erzsébet betanításával adta elő Csak a szeretet, illetve a Dicsérem, áldom szüntelen kezdetű énekeket, gitáron kísért Köteles Nikolett. Ezt követően a kisiratosi Godó Mihály Általános Iskola 22 tagú kórusa Almási Gábor dirigálásával, illetve gitárkíséretével Kodály Zoltán gyűjtéséből előadták az Elmegyek, elmegyek, továbbá az Erdő mellett estvéledtem kezdetű népdalokat. Előadásukat Három magyar tánc: Apor Lázár táncza – Heiducken Dantz – Ungarecha énekeikkel zárták. Utánuk a Csiky Gergely Főgimnázium Kispacsirták nevű elemis kórusa Khell Jolán betanításával népdalokat, gyermekdalokat énekelt. Ugyancsak a Csiky Gergely Főgimnáziumból, de a nagydiákok kórusa Szabó Csilla vezényletével Kodály Zoltán gyűjtéséből adták elő A juhász, a Kis kece lányom és az Árgyélus kismadár című népdalokat, majd Quodlibet – német kánon; Tüzeld Uram Jézus – Berta Schmidt – G. Elbert, héber dallam; végül Ecsedy Aladár: Szent lélek jövel című művével zárták színvonalas műsorukat. A továbbiakban Anghel Orsolya – Kiss Bence – Balogh Zita népdalcsokrot adtak elő szintetizátoron és furulyán, Szabó Csilla zenetanár vezényletével. Utánuk az Erdőhegyi Általános Iskola Fáy Szeréna Kórusa, ft. Papp József vezényletével, Pusztai Matild és Sime Judit betanításával körösközi nótacsokrot adott elő. Ezt követően a simonyifalvi és nagyzerindi gitárosok és furulyások Kasza Rozália és Deák Andrea vezetésével adták elő a Soha, soha nem hagy el; A bárány vére megtisztít; Tudd, van egy gyertya a szívünkben, valamint Az Istené legyen minden című zeneszámokat. Utánuk a Simonyi Imre Általános Iskola és a Vadász Általános Iskola diákjai, Szabó Viktória és Szabó Hunor, Deák Andrea Csilla betanításával adták elő az Itt vagyok most jó Uram és a Találkozni jöttem Veled Istenem című énekeket. A Vadászi Általános Iskola diákja, Puskás Balázs József, Mészáros István betanításával zongorán adta elő: Bach: AMB – 3; Bartók: 3–5; Beethoven: G-Dúr sonatina című műveit. Utánuk a vadászi iskola diákja, Szalók Antónia Mária, Mészáros István betanításával, zongorán adta elő Bartók 1–6; Bach: Musette 5–17 és Tobias Hasslinger: Sonatina című művét. A vadásziak bemutatkozását Puskás Balázs és Szalók Antónia zongorán előadott Naykapar 1–2 négykezese zárta. Ezt követően az Ágyai Olosz Lajos Általános Iskola Pedagógus Kórusa, Kis Anikó vezetésével Brun: Ó terjeszd ki Jézusom; Daniel Iverson – Cserny András, Isten élő lelke; Hrabanus Maurus – Martin Luther – Esterházy Pál: Jövel teremtő Szentlélek; Mozart: Jubilate Deo és Dona nobis pacem című műveit adták elő, nagy tetszést keltve a latin nyelvű szövegekkel. Az I. Iskolakórus találkozó az összes fellépő közös énekével zárult, melynek során Horváth Tünde vezényletével, Csermák Regina orgonakíséretével az előadás csattanójaként mintegy 100 tagú kórus előadásában felcsendült a Hymnus; valamint a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat zenemű. A házigazdák nevében p. Blénesi Róbert mondott köszönetet a fellépőknek, a szervező, a Kölcsey Egyesület vezetősége minden fellépett kórusnak vagy személynek részvételi oklevelet, illetve egy-egy tábla csokoládét adományozott. Zárásként minden résztvevőt a Minorita Palota szociális étkezdéjében feltálalt szeretetvendégségre hívtak. Reméljük, a szerda esti magasztos Iskolakórus-találkozó egy újabb, szép magyar hagyománynak volt az első rendezvénye. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 18.Méltó megemlékezés Kisjenő-ErdőhegyenA hagyományoknak megfelelően, nemzeti ünnepünk délutánján idén is együtt emlékezett Kisjenő magyarsága, tisztelegve múltja és történelme előtt. A Református Egyházközség Közösségi Házábana Szózat eléneklésével vette kezdetét az ünnepség. Papp József tiszteletes úr tartalmas igehirdetésében hangsúlyozta, hogy az emberi természet örök tulajdonsága a szabadság és az igazság utáni vágy, így volt ez 1848-ban és napjainkban is. Az igehirdetés után, köszöntötte a gyülekezetet, Groza Dániel plébános urat, az Erdőhegyi Általános Iskola jelenlévő pedagógusait, valamint az érdekvédelmi szervezetek képviselőit. A kisjenői magyarság megemlékezése a református egyházközség presbiteri kórusának dalcsokrával folytatódott, Papp József tiszteletes irányításával. Forradalmi és katonadalokat szólaltattak meg, éneklésre serkentve a közösséget. Az Erdőhegyi Általános Iskola jelenetét idén is Kiss Csilla tanárnő segítségével sajátították el a tanulók, akik az elmúlt hetekben már lázasan próbáltak. A bevezetőben Sime Judit történelemtanár megköszönte a megjelenteknek az együtt ünneplés örömét, majd Petőfi Sándor naplójából idézett. A katolikus ifjúság kórusa zárta az előadást Molnár Márton kántor gitárkíséretével, friss, csengő hangjukkal, alkalomhoz illő énekekkel örvendeztették meg a közönséget. Az ünneplés szeretetvendégséggel zárult. Köszönjük a meleg fogadtatást és a szíves vendéglátást a református egyházközösségnek! Délelőtt az Erdőhegyi Általános Iskolában szűkebb körben, pedagógusok és tanulók jelenlétében elevenítették fel a március 15-én történteket. A tornateremben kicsik és nagyok figyelemmel hallgatták az előadást. A találkozó közös énekléssel zárult. Mindkét előadás összefoglalóját megtekinthetik a Youtube-on, Sime Ioan Sorin tanár úr összeállításában. A katolikus és a református egyházközösség, valamint iskolánk együtt készült erre a napra. Öröm volt együtt lenni, öröm volt együtt ünnepelni, öröm volt méltón emlékezni! Sime Judit Nyugati Jelen (Arad) 2017. november 14.Vida Gábor könyvbemutatója Kisjenő-ErdőhegyenSzülőföldet akart írni, hozott anyagból November 10-én, pénteken az EMNT Arad megyei szervezete és a MINTA kisjenői szervezete egy rendhagyó könyvbemutatóval örvendeztette meg a helybeli és a környékbeli, irodalom iránt érdeklődő magyarokat. Vida Gábor kisjenői születésű, marosvásárhelyi író életrajzi ihletésű könyvét ismerhették meg azok, akik eljöttek péntek este. A könyvbemutató különlegességét az adta, hogy a jelenlévők közül sokan az író osztálytársai voltak a kisjenői iskolában. Az est folyamán kiderült, hogy a közös emlékek egy része megelevenedik a könyv lapjain is, ahol, ha más néven is, de Vida Gábor több gyermekkori barátja és osztálytársa is szerepel. Az idén nyáron megjelent Egy dadogás története című regényt a magyarországi kritikusok, de az olvasók is, az író művei közül is kiemelkedően jónak tartják, sőt az idén megjelent magyar szépirodalmi alkotások között az egyik legjobbnak. „Szeretem, ahogy az elbeszélő szembenéz önmagával, és ahogy tükröt tart elénk is” – vallja egyik olvasója. „Vida szövege kifejezetten szembe megy a szokásos Erdély klisékkel, mint ahogy szembe megy nagyjából mindennel, amit az ember egy gyermekkor-rekonstrukciótól elvárna: itt nincs idealizálás, nincs hamis nosztalgia. Jó könyv, okos könyv, talán Romániáról a leghitelesebb magyar írás, amit az utóbbi években olvastam” – írja egy másik.. Önmaga így vall könyvéről: „Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik”. A több mint két és fél órás találkozó során szó esett az író gyermekkoráról, a könyv témáját adó dadogásról, az erdélyi magyar társadalom helyzetéről és sorsáról, ahogy azt egy partiumi származású marosvásárhelyi író látja. „Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt firtatjuk, mindenki elfelé tart”– írja Vida könyvében. A bemutató végén Vida Gábor dedikálta regényét. Külön köszönjük Papp József tiszteletes úrnak, amiért rendelkezésünkre bocsátotta az imatermet és annak a három kisjenői és ágyai pedagógusnak, akik az osztálytársak és más érdeklődők mellett vették a fáradtságot és eljöttek a könyvbemutatóra. Tartalmas estében lehetett részük. Dr. Burián Sándor / Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-21
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
